A Széchenyi István Kulturális Egyesület elkötelezett a nemzeti szabadságmozgalmaink szellemiségének továbbadása mellett, ezen a területen is igyekeznek a lehető legtöbbet megtenni. Ennek jegyében szerveztünk kiállítást a Kertvárosunk Értékeiért Egyesülettel közreműködve az írók 1956-os szerepvállalásával kapcsolatban, amely kiállítás mintegy két hónapig megtekinthető volt a Budapest XVI. kerületében, az Erzsébetligeti Színházban. Elkészült két budapesti 56-os személyiség (Babay István, Hollay Frigyes) domborműve is. A szükséges előzetes kutatói munkában az Egyesület is részt vett. A művek 2017 februárban, a kommunizmus áldozatainak emléknapján kerültek felállítása Budapest XVI. kerületében.
Az 1956-os forradalomban a munkásság politikai törekvéseinek képviseletére alakult munkástanácsok voltak a diktatúrából a demokráciába való átmenet alappillérei, majd november 4-étől a munkástanácsok álltak az ellenállás élére. Babay István (1914–1994) az 1956. novemberében megalakult Nagy-budapesti Központi Munkástanács vezetője volt.
Babay István 1948 óta élt Mátyásföldön. 1956 novemberében a Budapesti Villamosvasút osztályvezetőjeként a Nagy-budapesti Központi Munkástanács vezetőjévé választották, amely tárgyalásokat folytatott a Kádár-kormánnyal, megpróbálva megőrizni a forradalom vívmányait, a demokratikus hatalmat és az ország függetlenségét.
Csak hogy mindenki értse: 1956. október 24-étől kezdődően szerte az országban a munkásság politikai törekvéseinek képviseletére munkástanácsok jöttek létre, majd november 4-étől a munkástanácsok álltak az ellenállás élére.
A Babay István vezette Nagy-budapesti Központi Munkástanács is ilyen volt: az ellenállás élcsapata volt. Ugyanakkor Babay személyesen irányította a Villamosvasút dolgozóit, akik a budapesti közlekedés helyreállításán dolgoztak, hogy újraindulhasson az élet a városban: ez részint a felső vezetékek rendbetételét jelentette, illetve a romok eltakarítását. De ő vezette azt a küldöttséget is, amely elérte, hogy a szabadságharcos fiatalok deportálását leállítsák.
A munkástanácsok a kádári restauráció erősödésével, a szisztematikus és tömeges megtorlás beindításával veszítették el politikai befolyásukat 1957 tavaszán, majd november 17-én törvényerejű rendeletet adtak ki megszüntetésükről. Miután törvényen kívül helyezték az ország összes munkástanácsát, Babay Istvánt 1958 januárjában letartóztatták, és a Fő utcai börtönbe került, ahol több hónapig kínozták és vallatták. Felesége idegösszeomlást kapott és meghalt. Később az Út- és Vasútépítő Vállalatnál kapott munkát, de vezető beosztást már többé nem tölthetett be.
Babay István 1994-ben megkapta a kormánytól a Magyar Köztársaság 1956-os emlékérmét. Lánya, dr. Babay Marietta, a XVI. kerület díszpolgára. Szobrát 2017. február 25-én avatták fel az Erzsébet ligetben. A talapzaton elhelyezett feliratok egyrészt a fentieket dokumentálják. Ezen kívül ott szerepel még a magyar szabadság éve (az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának) jelmondata: „Ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak”.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján Hollay Frigyes zenetanárra is megemlékezett a XVI. kerület. A domborműves emléktáblát ugyancsak a kommunizmus áldozatainak emléknapján leplezték le.
Hollay Frigyes (1918–1962) az 1956-os forradalom mártírja. A dombormű felirata szerint:
„1956. novemberében Budapest védelmére felállított tankelhárító ágyúk kimerült katonáinak segítségére toborzott fiatalokat. Internálták, állásából elbocsátották. A verések lelki és fizikai következményeként 44 évesen meghalt.”
Bár tanítóként valószínűleg az eseményeket megelőző időkből ismerték, meleg szívvel emlékeztek a „legendás ének- és zenetanárra”, emberségére, türelmére. Az emléktáblán, a korán elhunyt zenetanár portréjától balra „munkaeszköze” felidézésére egy zongora klaviatúráját mintázta meg a domborművet megalkotó R. Törley Mária.
