A Széchenyi István Kulturális Egyesület (Egyesület) célja, hogy Széchenyi István szellemi örökségéhez híven, világnézetre és pártállásra tekintet nélkül munkálkodjék Magyarország és a nemzet felemelkedéséért, szellemi, erkölcsi és anyagi gyarapodásáért, mindenkor szem előtt tartva az egyetemes magyarság érdekeit. Az Egyesület kulturális és közművelődési tevékenységet végez, és elősegíti a kulturális örökség megőrzését. Fontos cél továbbá a hagyományőrzés, az ismeretterjesztés, valamint az adománygyűjtés és a humanitárius tevékenység. Az Egyesület kiemelten kezeli a kárpát-medencei együttműködést, ezen belül a határon túli magyarsággal történő kapcsolat erősítését. A szervezet tevékenysége során a nemzeti szabadságmozgalom szellemiségének és örökségének megőrzését is céljának tekinti – híven Széchenyi István szelleméhez.
A napóleoni háborúkban bátorságával kitűnő (és kitüntetett) gróf a harcokat lezáró 1815-ös bécsi kongresszus után bejárta Európát. Eljutott Franciaországa, Itáliába, járt görög földön, de a legnagyobb hatást Anglia gyakorolta rá: az ottani gazdasági, ipari és társadalmi fejlődés és fejlettség arra sarkallta, hogy mindenáron változtasson az elmaradott hazai állapotokon.
1825-ben nagy feltűnést keltve magyarul szólalt fel az országgyűlés ülésén, ahol addig latinul volt szokás a beszédeket tartani. Még nagyobb feltűnést keltett, amikor nem sokkal később ismét szót kért, és azt mondta: „Én szavazattal nem bírok, én nem vagyok országnagy, de földbirtokos. Ha egy intézet álland fel a magyar nyelv kifejlesztésére, mely polgártársaim nevelését is elősegíti, úgy felajánlom egy évi egész jövedelmemet, mely 60.000 forintból áll, s az a felállítandó magyar tudós társaság alapjához csatoltassék.” Jókai Mór szerint még aznap negyedmilliónyi ezüst forint gyűlt össze a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására.
Ugyancsak ennek az országgyűlésnek az idejére esik az úgynevezett Nemzeti Kaszinó létrehozása, amit Széchenyi a politikai, gazdasági és társadalmi kérdések megvitatása, az összetartás erősítése és némileg saját eszméi terjesztése céljából alapított
Első könyve, a Lovakrúl 1828-ban jelent meg. Ez volt egyben az első terve is: sikerült meghonosítani a lóversenyt, amely akkor Ausztriában és Magyarországon is ismeretlen volt.
1830-ban jelentette meg programadó művét, a reformkor harsonájának tartott Hitelt, majd később megírta a vitairatnak szánt Világot és a Stádiumot, amelyben tizenkét pontba foglalta az ősiség eltörlésére, a nemzeti pénzalap gyarapítására, a földesúr-jobbágy viszonyra, a nem nemesek birtokvásárlására, a törvény előtti egyenlőségre, a közös adózásra, a közteherviselésre, a magyar nyelv hivatalossá tételére, a közlekedés fejlesztésére, a kereskedelmet gátló egyedáruságok eltörlésére, a szólásszabadságra vonatkozó javaslatait.
A nemzet érdekében folytatott tevékenységét még felsorolni is nehéz. Széchenyinek régi vágya volt, hogy megnyissa a Dunát a kereskedésnek, egészen a Fekete-tengerig. Elérte, hogy 1835 és 1837 között királyi biztosként irányíthassa az Al-Duna szabályozását. Köztudott, hogy oroszlánrésze volt az állandó Duna-híd, a végül csak 1849-ben átadott Lánchíd megépítésében. Részt vett a dunai gőzhajózás életre hívásában, Bankot és gyárakat alapított, támogatta a magyar színház ügyét, ösztönözte a bortermelést és a selyemhernyó-tenyésztést. Ő szervezte meg a Tisza 1846-ban megkezdett szabályozását, kezdeményezője és anyagi támogatója volt a balatoni gőzhajózásnak, az első gőzhajó 1846. szeptember 21-én, Széchenyi születésnapján indult útjára a balatonfüredi kikötőből.